A képlet egyszerű: ott a másik ember, ott van az, amit ő tud, és te nem, és érdekel, el akarod lesni, eltanulni, elérteni, elérni. Ha valaki nem ért hozzá, azt hamarabb utolérik, mint a sánta kukát; ő az, aki kérdés nélkül osztja a tanácsokat. Nem kell az okosság a munkáról attól, aki nem szereti, amit csinál nap mint nap, a családról attól, aki nem tiszteli a családját, a zenéről a hamistól, az életről a mosolytalan emberektől. Az élet farkastörvénye néha csak ennyi: Vezess, kövess, vagy tűnj az utamból!
Ha egyre nehezebb munka az életemet egyengetni, hagyjátok meg nekem.
Kitartásomat cserélném tartásra sürgősen, akár ráfizetéssel is.
Jelige: hülyepicsa.
Talán ha leírom, nem érzem úgy, hogy egész nap fejben kell tartanom. Ha valami veled és velem történik, akkor azt időről időre felhozzuk, és jót nevetünk rajta, és aztán eszünkbe jut hónapok múlva is, de az a legszebb, amikor évek telnek el, és kiderül, hogy mindketten emlékszünk arra, hogy állandóan békáson csavarogtunk, hogy együtt mentünk haza a suliból, de mivel "szerelmes"-eknek csúfoltak minket, mindig külön indultunk el és találkoztunk valahol és onnan mentünk együtt haza, aztán meg néha összevesztünk és jött az a "kisujjas" béke:) Judozott és volt náluk egy boxzsák is, de azon én csak hintázni szerettem, sok játékgéppisztolya volt, ha meg nálunk voltunk akkor a mariot tolta, mert akkor még nekik nem volt számítógépük. Tőle tanultam meg hóban lefele gurulni a domboldalon és csomószor felültem a gördeszkájára és toltam magam és tőle tanultam meg olyan nagyon nagyon csúnyákat káromkodni, hogy azóta se szoktam le erről. Még hegedülni is jártunk együtt egy ideig. Az első csók is megvolt 9 évesen. Egyszer úgy röhögött, hogy fel-alá futkározott a szobában és nem bírt felegyenesedni. Egyszer még lépcsőházat is firkáltunk. Húsvétkor jött meglocsolni, kb. 30 méterre laktunk egymástól, volt lézerlámpája, azzal szórakoztunk meg a többi békási embert bosszantottuk mindenfélével, és jókat röhögtünk persze...
Elsőtől harmadikig voltunk osztálytársak, nem sokkal miután elment a kis keresztény iskolánkból, elköltöztek a háztömbből.
Két éve, volt feszten összefutottam vele, meg sem ismertem volna, ha nem köszön rám, felváltva nevettünk mindenen. Úriember lett! ahhoz képest biztosan:) Kedves, előzékeny volt, de azért látszott, hogy "gyúrok-spanolok" békásmegyer stílus se vált vízzé. Megbeszéltük, hogy most már nem pocsolyákba ugrálunk hanem inkább iszunk és dohányzunk és tavaly nyáron is láttam egyszer, maradt is egy sörre meg írt is egyszer, hogy mi van velem..
Két napja tudom, hogy soha többet nem kérdezhetem meg tőle: "Emlékszel...?"
A zéhára tanulások kellős közepén jó érzéssel tölt el, hogy van melletted valaki, aki bármikor szívesen segít hatalmas ufó lábnyomokat ugrálni a hóba úgy, ahogyan csak mi tudjuk. Lassan tíz éve.
(A hó, az meg sajnos elolvadt.)
Vizsgaidőszak végére kezdem azt az idegállapotot elérni, mint ami a gimnáziumi évekre volt jellemző, csak akkor egész évben. Nosztalgia...?
Tegyük fel, hogy MÁR majdnem a felét értem annak, amit analízisből lejegyzeteltem. Hurrá, mondanád, a gond csak annyi, hogy még annak is CSAK a felét értem, AMIT lejegyzeteltem. Így már kicsit másképp hangzik ugyanaz a tartalom. Erről az jut eszembe, amikor szintén matekból megtanultuk: a "ha bajba kerülsz, én ott leszek melletted" és a "ha nem leszek ott melletted, nem kerülsz bajba" állítások logikai tartalma megegyezik.
De ha tényleg a lényegre vagyok kíváncsi, azaz mennyire leszek penge csütörtökre integrálásból, akkor megkérdezem a mindentudó facebook*-ot.
*:Csakis azért írom ki helyesen, mert minden más írásmódja totálisan lejárt:)
Most, hogy a tanulás lassan a szocializálódásra szánt időmet is lefaragja (már ahhoz képest, hogy amúgy tombol a nyár e féltekén...), szóval kénytelen vagyok saját magamnak tanácsokat osztogatni. Könnyeden megmondom magamnak a frankót, hogy így és úgy ennyit kéne tanulni de nem kéne néha leszarni néha maximalistának lenni és jajj a stressz az bizony szar dolog, szóval utána ott ül szótlanul a másik énem és várja, hogy az egyik befejezze a baszogatást.
Afrikában éheznek, itt meg nem játssza a belga a békávét.
amikor elkezd fájni a bal térdem, miután tegnap Si-heng fél óráig masszírozta a jobbat, hogy ne fájjon.
Jó befektetés: 3 doboz cigi ára egy tankönyvre, amivel több, mint 3 doboz cigi elszívását spórolom meg.
Jön a tavasz, megy a dráma,
kéne már egy nyári táska.
A mai napomat haszontalannak éreztem, ezért gondoltam feltalálok valamit. De a google-n már van olyan, hogy "tomato flavoured toothpaste" :(
Kemény munka eredményeként a bokszkesztyűmmel már ölni tudnék. A szagával.
A házunk melletti kocsma teteje egy pöttyös labdával gazdagodott. Kíváncsi vagyok, mikor kerül fel Google Earth-re. 3D-ben.
Ha egyszer férjhez megyek, hozományom a bivalyerős immun-, és idegrendszerem lesz.
